Vírusveszély idején mindenkiben felmerül a kérdés: Mit tehetek otthon szülőként, ha a gyerekemnek tanulási gondja van? Mivel segíthetem a fejlődését? A cél, hogy rálássunk arra: a jelenlegi kényszerű karanténban rejlő lehetőségeket miként tudjuk az előnyünkre fordítani.
Egy dolog biztos: nem azzal segítek a gyermeken, ha azt gyakoroltatom vele, amiben sikertelen. Ez csak kudarcélményekhez vezet. A cél, az idegrendszeri működés támogatása.
Ma az olvasási nehézséggel, zavarral küzdő gyermekekről írok.
A nyelv sokkal korábban létezett a kultúrtörténetben, mint az írás, és az olvasási képességek. Ezért van az, hogy a nyelv sokkal erősebben össze van kötve a megismerő folyamatokkal. Az emberi genom azonban nyitott kódú, ezért lehetséges a fejlődés. A régi világban csak kitüntetett emberek képessége volt az írás és az olvasás. Gyakran az uralkodók sem bírták ezeket a képességeket. A széles néptömegek tanításának igénye írásra és olvasásra kötelező módon csak a XX. századi nagy világégések után merült fel. Alig 70-80 éve tehát, hogy (nagyon helyesen) mindenkit megtanítunk írni és olvasni az iskolákban.
Az olvasás és az írás három idegrendszeri terület egyidejű és összehangolt munkájának eredménye. A globális beszédértésért-észlelésért felelős agyi terület (fizikai hallás). A beszédejtésért felelős agyi terület (artikulációs és hangadási képesség). Harmadsorban a jelentéstulajdonításért felelős terület, ami tartalommal ruházza fel a hallott vagy olvasott szöveget. Eddigi tapasztalatainkkal folyamatosan összeveti, sőt az eddigi tapasztalatokba integrálja is (tanulási folyamat) ezeket.
A pszichológia mai álláspontja szerint az érzékelés minden megismerő tevékenység alapja. Az érzékleti folyamatok az idegrendszerben kognitív folyamatokat (pl. figyelem, rövid és hosszú távú emlékezeti kapacitás) aktivizálnak. A beszédészlelési folyamathoz azonban nem tudunk egyértelműen bizonyítható „vevőkészüléket” rendelni. Ezt a készüléket tudatnak nevezzük, a frontális lebenyhez kapcsoljuk, de nem tudjuk, hogy mi történik ott. Rudolf Steiner erről egészen másként gondolkodik. Erről majd később.
Most rátérek a lényegre, mit tehetünk, ha ezen a területen ÉRTHETŐ MÓDON zavarokkal találkozunk. A zavarok azért érthetőek, mert az írás-olvasás képességét nem régóta várjuk el az emberi idegrendszeri szerveződéstől. Akinek zavart a terület fejlődése, annak nem a tudatával, vagy a gondolkodásával, hanem a jelzett három terület összehangolt működésével gyűlik meg a baja.
A varázsszó máris elhangozott. ÖSSZEFÜGGŐ, GÖRDÜLÉKENY MŰKÖDÉS. Minden jellegű tevékenység fejlesztő jellegű tehát, ami harmóniát eredményez a testben és a lélekben. Az idegrendszer „huzalozásának” módja mozgás által történik. Annak érdekében, hogy a nehezen átjárható és kapcsolódó területek együttműködését segítsük, sok-sok célirányosan végzett, és önfeledt szabad mozgásra van szükség. Néhány észrevétlenül, játékos kihívás formában gyakorolható feladatötlettel szolgálok:
Zokni és nadrág felhúzása fél lábon állva. A leveshez szükséges zöldségek hámozása is működhet egyensúlyi helyzetben.
Hámozáskor, szeleteléskor, gyúráskor, csipkedéskor, tépéskor is sok idegrendszeri terület működik együtt.
A közös takarítások is sok lehetőséget nyújtanak. Söpréskor a középvonal rendszeres átlépése hasonló az írásmozgáskor megvalósuló folyamatokhoz. Mosáskor a csavarás folyamata nagyon fejlesztő. Figyeljék meg, hogy jól csavarnak-e a gyerekek (ellentétes irányú mozgás a két karon). A fonalgombolyítás is jó feladat. Most sokat vagyunk otthon, bátran osszunk feladatokat, rendszeresen elvégzendő, és önállóan észreveendő feladatokat a gyerekekre. A sikeres kivitelezésért pedig elismerő dicséret jár, anyagi ellenszolgáltatás vagy édesség semmiképpen sem. Azt is nyugodtan észrevehetik, hogy ezt a munkát újra és újra meg kell ismételni ahhoz, hogy a rend megmaradjon.
Gyerekeknek ugráló kötél használat, sántikálás, gumis játék, bár ez most társak hiányában kétséges, testvérek nyugodtan csinálhatják. Az alsó lakó megértését kérjék majd, ha kicsit zuhognak…
További egyensúlykihívás a szőnyeg szélén tyúklépésben, lábujjhegyen, sarkon lassan, de pontosan végigmenni. Ha előre haladva ezzel nincs gondjuk, akkor induljanak hátrafelé. Lassan, és pontosan.
Egymásnak háttal állva terpeszállásban lehajolva szivacslabdával gurigázhatunk is. Jól megfigyelhető, miként képes meghatározni a gyermek a gurítás erejét és irányát. A labda dobása és elkapása is több gyereknek gondot okoz még. Dobáskor a már említett céltartás és a szükséges erőkifejtés kombinálása, ÖSSZHANGJA szükséges a sikeres kivitelezéshez, elkapáskor pedig az érkező labda téri irányát, várható érkezési helyét kell összhangba hozni a kezek állásával, valamint a megragadással, hogy ne ejtsük ki a kezünkből az elkapás után.
A pattintott átadás is gyakorolható. Egy szivacslabda nem tesz kárt a berendezésben, és a gyerekek egymás közt is jól elvannak vele. Persze bevadulás esetére kellenek határok. Ne féljenek meghúzni a határokat, szükség van a bűvös nem szócskára, és még csak mindig magyarázkodni sem kell miatta.
Jó gyakorlat a gólya áll a tóban is, amikor fél lábon kell állni, majd tapsra leszáll az este (be kell csukni a szemet), és így is meg kell tudni állni legalább 5-8 másodpercig.
Kihívás még az egyensúlyérzéknek a gurulás, illetve lehajolva a bokát megfogva fejjel lefelé történő lépkedés is. Előre-hátra mehet ez is. Lehet belőle versenyt rendezni, ki tud a szőnyeg mintáin végigmenni így, vagy fonalat teszünk a két láb alá, és pontosan rá kell lépni a fonalakra.
A statikus egyensúlyra, a helyes légzésre, az izomtónusra, és az agyvíz és a gerincvelői folyadék pulzáló mozgására kiválóan hatnak az alábbi nagyon egyszerű, relaxációs zenére közösen végezhető gyakorlatok (zene nélkül is működnek!). Eleinte 3 percig tartunk egy-egy pozíciót, majd emelhetjük 5 percre. A ritmusa lehet, napi, vagy 2 napi is.
Hason fekszünk a padlón. A lábak terpeszben, a lábfej a körmökön nyugszik. A kézfejek egymáson nyugszanak, a fejünket rájuk helyezzük. Így fekszünk kb. 3 percig.
Ezután továbbra is hason fekszünk, az egyik kar derékszögben felfelé, a másik lefelé néz. A szemünk mindig a felfelé néző kezet figyeli. A csípőt a felfelé néző kéz irányába kell fordítani, és az alsó láb előre, a felső láb pedig hátra felé hajoljon kb. derékszögben. Jó kitekert helyzet, de ha megtaláljátok a pozíciót, érezni fogjátok, hogy csak az egyik tüdő-fél átlélegzése támogatott. Csere, a másik kéz legyen felül, és tükörben fordul a test. 3-3 perc.
Ezután befejező gyakorlatként az első pozíció újra 3 percig.
Sikeres gyakorlást kívánok! A kreatív megoldások és jó mulatságok híreit szívesen várom a kommentekben.